Bemutatkozás

JÁSZFELSŐSZENTGYÖRGY létezéséről legrégibb adatunk 1335-ből való, amely szerint
a Tomaj-nemzetségbeli Lóránt és fia kapták családi osztozkodás alkalmából a község területét. A váci káptalannak is volt itt több birtokrésze 1387-ben,
ekkor Zenthgerg néven említik a falut. Közigazgatásilag ekkor Heves megyéhez tartozott. Nem tudni, mikor került a Jászsághoz. Fodor Ferenc szerint eredetileg nem jász település.

1460 előtt cseh menekültek jöttek a községbe, akiket később Mátyás király elűzött.
Fodor Ferenc A Jászság életrajza című, 1942-ben megjelent munkájában Jászfelsőszentgyörgyöt a Jászság legszegényebb községének tartja.

1550-ben mindössze egyetlen olyan embert emeltek ki az összeírók a falu lakosai közül, akinek 90 juha volt, úgy tűnik, egységesen szegény társadalmú hely volt már akkor is.

1552-ben a községnek 24 portája volt és adóját Eger várának fizette. A lakosság a török elől a Mátra erdeibe menekült, de mindvégig lakott hely maradt.

1557 körül szállják meg újabb jövevények. Neve ekkor Gál-Szent-György. A török uralom alatt a többi községhez hasonlóan a jászberényi vár török katonasága között osztották fel.

1714 körül több család telepedett le.

1715-ben 22 taksás nemes él itt. 535 köböl szántóföldje és 47 kaszás földje volt. Jelentős gyarapodás észlelhető 5 év múlva, amikor 34 nemesét, 1000 köböl szántóföldjét, 55 kaszás rétjét, 23 kapás szőlőjét és 1 malmát írták össze: a malomnak 39 forint jövedelme volt.
Rákóczi hadaiban 43 felsőszentgyörgyi lakos szolgált,

1705-ben. A következő évben pedig  15 lovas és 24 gyalogos.
A redempcióban saját határa mellett Szent László puszta egy részének megváltásával növekedett határterülete.

1731-ben Bél Mátyás is azt írta róla: ” kis létszámú, szegény falu”. Megdöbbentőek Palugyai Imre  1852-ben írott sorai: “…a népesség száma csökkenésének fő okául felemlített mocsáros fekvésen kívül, nem csekély tényező e részben a lakosság szegénysége is, fele ennek proletarius, s jobbadán burgonyával tengeti életét; e községben a nélkülözés olyan luxus cikké vált, miért is ezen község méltán “Jászság Islandja”-nak nevezhető. Magának a lakosok szegénységének pedig tényezője: a határ silánysága.

1779-ben nyerte el mai nevét a község.

1848-49-ben 49 katonát – az előírtnál 14-gyel többet állított ki a község.

1852-ben 1336 római katolikus és 6 izraelita lakosa volt. A lakosság a szabadságharc után oly rossz anyagi helyzetben volt, hogy 1849-ben adóhátraléka 223 forintot tett ki. Az I. világháborúban 204 polgára vett részt, közülük 86-an haltak hősi halált.

Az II. világháborús harcok során a szovjet csapatok 1944 november 15-én  foglalták el a községet. Háborús károk nem keletkeztek a faluban, de a hajtai tanyasi iskola szinte teljesen elpusztult.
1945-ös földosztás során 18 nagyobb és közép gazdaságot számoltak fel. Ennek során 280 család jutott 1692 k. hold földhöz.
A község életében mindig jelentős szerepet játszott a római katolikus egyház, amely az anyakönyveket 1701-től vezette. Barokk temploma műemlék jellegű, középkori részletekkel. A XVIII. században épült, 1852-ben renoválták. A homlokzati torony mögött egy boltszakaszos hajó, félköríves szentéllyel helyezkedik el, a kapu fölött Szent József szobor.

Településünk 1976-1990-ig Jászfényszaru társközsége volt, azóta önálló.

Községünk Jász-Nagykun-Szolnok megye észak-nyugati részén, a Zagyva jobb partján terül el. Szomszédos Jászberény – Szentlőrickáta – Tóalmás – Nagykáta határaival.


Településünk lakóinak a száma : 1880 fő.

Határa 2 részre osztható. Déli, délkeleti része átlagosan 105 m tengerfelszín feletti magassággal, nagyrészt síkság, jobbára fekete s termékeny földdel megáldott település. Napjainkban termőterületét: 3536.7 ha-ban tartják nyilván, ebből szántó:  2439.0 ha, gyep-legelő: 283.5 ha, erdő: 781.5 ha, egyéb: 32.7 ha.  Pusztamonostor felé eső része jóval magasabb terület, talajösszetételében pedig a homok van túlsúlyban. Környezeti állapotát nézve, Jászfelsőszentgyörgy belterületi határától a Zagyva folyó jobb és bal partján elhelyezkedő rét, legelő, mocsár, részben erdő ingatlan 204 ha védett területként, a Hortobágyi Nemzeti Park védettsége alatt áll.       Termőterületek a szolnoki löszháttól észak-nyugatra átmenetet képeznek az északi középhegység felé. A területet csernozjom barna területek és humuszos talajok teszik változatossá. A talajok kertészeti termesztésre kiválóan alkalmasak. A gyenge minőségű kevés humusz tartalmú területek, amelyeket a gazdálkodók elhanyagoltak parlag területté váltak, ezek erdő telepítésre, energia fű termesztésére alkalmasak. A terület éghajlata egységes, az évi csapadékmennyiség kevés, jellemző a nyári aszály, uralkodó szélirány észak-nyugati.           Jászfelsőszentgyörgy szántó területének 50%-án bérelt területeken szövetkezetek, 50%-án magántermelők gazdálkodnak. A magántermelők fő megélhetőségét a kertészeti termelés adja, amely fehér paprika, káposzta félék és burgonya termesztést jelent szabad földön, fűtött és fűtetlen fóliasátrakban.
A szövetkezetek fő növényei, amire bevételeiket alapozza a kalászos gabonafélék, napraforgó, kukorica, cukorrépa.

Községünk irányítását a polgármester és a képviselő-testület végzi.

A község rendelkezik nyolc osztályos általános iskolával, és óvodával.

Az egészségügyi ellátásról orvosi rendelő, fogorvosi rendelő, gyógyszertár és a védőnői szolgálat gondoskodik.
A község kereskedelmét 1 Coop ABC, 2 kisebb vegyes bolt, 1 Gazdabolt, 1 Kertészeti Szaküzlet jelzi. A község kulturális életét a József Attila Művelődési Ház, Könyvtár és Teleház szervezi. Az Idősek Klubja a falu idősebbjeinek nyújt napközbeni elfoglaltságot ill. étkezést.

Településünk híres szülöttei:
Baksay Árpád opera énekes.
Gaál Gábor (1891-1954) író, irodalomtörténész, szerkesztő, gyermekéveit itt töltötte
nevelőszülőknél.
Török Sándor (1891-1973) nótaköltő.